Ismét itt az új kritika a múlt heti részhez, melyet Doktor nevű olvasónk írt. (köszi!)

Doctor Who - Series 5 - Episode 7 – Amy’s Choice
Írta: Doktor

A Doktor, Amy és Rory két külön világ között reked, amolyan álomvilágokban. De nem tudják melyik igazi és melyik nem, ami csak azért gáz, mert mindkettőben balhé van…
Nagyjából ennyit lehet elmondani az epizódról. Nem is írom ki, hogy innentől spoiler, mert a vége nagyjából borítékolható. Úgy értem amint valaki látja a kezdő képsort Amy terhességével, tudja, hogy kb nyolcezer ok van, hogy miért nem az az igazi. A végén igazából meglepődtem, hogy a másik álom sem igazi, de logikus is volt valahol. Szóval a történések elég rendesen kiszámíthatóak voltak.
Amitől mégis egy nagyon jó epizódot zárhatunk, az az, hogy elég rendesen belemászott Amy és a Doktor lelkébe. (Roryéba nem. Jófej, de egyszerű, mint az ujjam: Amyt akarja és kész.)

Kezdjük akkor Amyvel. Most lett igazolva az, amit már korábban is mondtam kritikákban és kommentekben, hogy az ő karaktere poénra, komolytalanra, ”éretlekére” veszi az egész kalandozást. Úgy gondolja, hogy ott van a Doktor, ő majd mindent frankón elintéz akkor, ha baj van. Ő is úgy volt vele, hogy az utolsó pillanatban a Doktor majd választ egy világot, és jól fog választani, vagy simán csak talál valami módszert, hogy legyőzze az Álom urat. Abban a pillanatban, amikor Rory meghal az álomban, megkomolyodik. Felelőtlenül belehajt a dolgokba. De tegyük hozzá, hogy nem felelőtlenebbül, mint, ahogy a Doktor szokott… Ez egy érdekes karakterfejlődés, és ennek csak akkor lesz értelme, ha meg is marad ez komolyság, a rizikó érzékelése a karakterben. Roryt szereti. Csak mondjuk most akkor a Rory vagy a Doktor közötti választás pont a Tardis és a normális élet közötti választás kellene, hogy legyen. Mondjuk ez kitolható egy kis ”kalandozunk még kettőt-hármat, aztán visszamegyünk a házasság előtti estére”. De mondom, akkor lesz ez az egész lélektani dolog zseniális, ha Amy az évad végén lelép. Legyen visszatérő szereplő, de lépjen le, különben ez a remekül felépített karakter, és ez a választás hiteltelen lesz.

És akkor most a Doktor. Nagyon tetszik, hogy rajta látszódik, hogy valós a veszély. Ez egy remek kontraszt Amyvel. Látszik, hogy minden ilyen helyzetben az ő vállán van a felelősség, neki kell a helyzetet megoldania. Matt Smith remekül hozza ezt a figurát. Szomorú, magányos, tele haraggal.
Nos kiderült, hogy ő maga volt az Álom Úr. És, hogy igazából nem is volt semmilyen halálos fenyegetés. Gyakorlatilag önmaga ellensége volt.
És akkor innentől megint csak elméletekbe bocsátkoznék. A Doktor magányos. Rettenetesen az. Hiába mondja neki Sarah Jane a negyedik évad végén, hogy akkora családja van, attól még magányos a mindennapokban. Kell neki kötődés. Említettem, hogy Amy-re ő kislányként akar tekinteni. Ez a teszt, hogy Amy kit választ, megint csak arra volt jó, hogy leszűrje, mennyire veheti komolyan Amy kötődését.

Nekem ezért nagyon tetszett…
Volt egy utalás a rész végén, hogy függetlenül attól, hogy mi hozta ki ezt a Doktorból, a düh, a harag az benne van. Csak egy katalizátor kellett… Nem csodálkoznék, ha valamilyen irányba elindulnának erre.

És akkor egy kis spekuláció, hogy mi történhet, nekem mi tetszene, illetve én hogy csinálnám tovább. Figyelem, a SPOILER-es tudásomat is felhasználom…
Amy és Rory még egy ideig vele mennek. Kalandoznak. Aztán a Pandorica megnyílik, és ott lesz River. A Dolgot megoldják, és az évad vége azzal végződhetne, hogy a Doktor és River ott vannak Amy és Rory esküvőjén. A következő évadban River lenne a társa, de a Doktor, hiába tud annyi mindent róla, még csak ismerkednek. Megint előjönne a Doktornak ez a sötét énje (Álom Úr), de mivel River ott van, elkezdenének elég rendesen kötődni (nem feltétlen szexuálisan, hanem olyan Rose-osan). A Doktor lenne az, akit az évad végén ”megöl”, de valamiért nem tudhatja senki, hogy ez amolyan ”úgyis regenerálódik” gyilkosság volt. Regenerálódik, és mondjuk itt már nagyon közel állnának egymáshoz. Évad végén szétválnak, megkapja a naplót és szónikus csavarhúzót, és innentől rengetegszer felbukkanna…
Na ezt így el tudnám fogadni…